Szokták mondani, hogy ,,állatként viselkedik"... holott ember lenne rá a legmegfelelőbb szó...az állatokról kialakítottunk egy olyan fikciót, hol őket annyira lebecsüljük, hogy már a viselkedés formát is, trágárság, bunkóság..stb hozzájuk hasonlítjuk, pedig több ,,emberség" van bennük mint néhány emberben... elég irónikus nem?
Olyan jó érzéssel tölt el, hogy szülővárosomban, minden apróságnak próbálnak segíteni (persze vannak kivételek :( ). Cicáknak építenek kuckót, örökbe fogadják a kóborló kutyusokat, madarak felépülését segítik és így tovább. Jó látni, hogy a világon levő teremtmények ilyen kapcsolatot ápolnak.
Könnyekkel tölt el, ha egy ember kisállatot kap és elsírja magát örömében, mert tudja, hogy ezzel nem csak társra lelt,de szeretet is kap hosszú időre...és egy idő után eljön azaz idő, hogy észre se vesszük már ezt a kapcsolatot, pedig egy olyan csodáról van szó, ami a mindennapjainkban ott van.Természetesnek vesszük, hogy haza érek és a kutyám körbe ugrál, hogy a macskám felugrik az ölembe,hogy a lovam hozzám bújik..és így tovább, pedig ezek a mindennap csodái. Ha CSAK ilyen impulzusokra koncentrálnák, már sokkal boldogabbak lehetnénk. Nem hiába javasolják a pszichológusok, az állatokat, mert olyan pozitív érzést váltanak ki az emberből a puszta létezésükkel, ami a legkomorabb napokon is képes felvidítani.
Személyes tapasztalatom, hogy mikor szomorú voltam a cicám oda jött és tiszta erejéből hízelgett, szinte beleremegett, hogy a kutyám a mancsát tette a lábamra és belém dörgölte a fejét, hogy a lovardában a kedvenc lovam hozzám bújt.... hihetetlen, hogy ezek a kis csodák megérzik, hogy ha az ember szomorú és minden önzés nélkül oda adják azt a MINDENT amijük van.
Egy tehén, cica, kecske, akár tigris (sok videó bizonyítja)... mind, mind képes a szeretetre. Azt mondják, hogy nem tudnak ,,ezek" szeretni, csak kötődnek az otthonukhoz, vagy szimplán hálásak. ITT van a hiba, mert az ember....aki a legnagyobb pusztító a földön, akiről a leginkább lehetne feltételezni, hogy nem tud szeretni...mutogat két ujjal az állatokra, hogy ezek nem képesek ilyenre..és nem is érdemelnek annyit.
Az e fajta embereknek el kéne gondolkodniuk, hogy, ha bajban lennének és a kutyának lenne két keze...akkor ő vagy valamelyik ,,haverbarátja" segítenek előbb? Szokták mondani, hogy ,,állatként viselkedik"... holott ember lenne rá a legmegfelelőbb szó...az állatokról kialakítottunk egy olyan fikciót, hol őket annyira lebecsüljük, hogy már a viselkedés formát is, trágárság, bunkóság..stb hozzájuk hasonlítjuk, pedig több ,,emberség" van bennük mint néhány emberben... elég irónikus nem?
A vélemény relatív, de stabilan állom az enyém!
,,Az elképzelés, mely szerint egyik élet többet ér mint egy másik, a gyökere minden gonoszságnak itt a földön"
Jenei Viola
